ELLENŐRZÖTT TÉNYEK: Dačić állítása Oroszország 1999-es szerepéről megfelel a történelmi tényeknek
Ivica Dačić szerb külügyminiszter nemrég kijelentette, hogy bár Oroszország politikailag támogatta Szerbiát az 1999-es NATO-bombázások idején, katonai segítségnyújtásra reálisan nem volt lehetőség. Az állítás a történelmi dokumentumok és szakértői vélemények alapján IGAZ, bár további kontextust igényel.
A külügyminiszter szavai az orosz-szerb kapcsolatokat történelmi perspektívából vizsgálják. Bár Moszkva valóban politikai és diplomáciai támogatást nyújtott Belgrádnak az ENSZ Biztonsági Tanácsában és más nemzetközi fórumokon, Oroszország az 1990-es évek végén súlyos gazdasági és politikai válsággal küzdött. Borisz Jelcin elnöksége alatt az ország jelentősen meggyengült katonailag is. A nyugati források és történészek megerősítik, hogy Oroszország akkor nem rendelkezett sem a logisztikai képességekkel, sem a nemzetközi politikai erővel ahhoz, hogy érdemben beavatkozzon katonailag.
„Abban az időszakban Oroszország saját belső problémáival volt elfoglalva, és bár szimbolikus gesztusokat tett – például a pristinai repülőtér elfoglalása orosz békefenntartók által –, ezek inkább diplomáciai manőverek voltak, mint valódi katonai segítségnyújtás,” nyilatkozta Dr. Predrag Simić, a belgrádi egyetem nemzetközi kapcsolatok professzora egy korábbi elemzésében.
Az orosz és szerb történelmi szövetség Dačić által említett aspektusai (az I. világháború előtti támogatás, a II. világháború alatti felszabadítás) történelmileg pontosak, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ezek a kapcsolatok mindig is a nagyhatalmi érdekek kontextusában alakultak. Dačić azon állítása is helytálló, hogy Szerbiának elsősorban saját erejére kell támaszkodnia a nemzetközi kapcsolatokban.
A mai szerb-orosz viszony összetettebb, mint a történelmi narratívák sugallják. Szerbia EU-csatlakozási törekvései és az Oroszországgal fenntartott szoros kapcsolatok egyensúlyozása továbbra is kihívást jelent Belgrád számára, különösen az ukrán háború kontextusában.
