Bálint Tibor „Zokogó majom” című regénye páratlan betekintést nyújt az 1950-es évek erdélyi mindennapjaiba, különösen a jogrendszer és társadalmi valóság szempontjából. A kolozsvári Farkas utcai negyed lakóinak sorsán keresztül a szerző hitelesen ábrázolja azt az időszakot, amikor a román kommunista rendszer átalakította Erdély teljes jogi és közigazgatási struktúráját.
Az 1950-es években Erdélyben kettős jogi valóság létezett. Hivatalosan az új szocialista törvények voltak érvényben, de a mindennapokban gyakran az informális kapcsolatok és a hallgatólagos megegyezések rendszere működött. Bálint regényében Vincze Béla, a cipészmester története jól példázza ezt a kettősséget, amikor a hatóságok önkényes eljárásával szembesül műhelyének államosításakor. A regény hitelesen dokumentálja a korszak jogi bizonytalanságát – a Román Munkáspárt 1948-as hatalomátvétele után megszűnt a korábbi jogfolytonosság, és a szovjet mintára átalakított törvénykezés került előtérbe.
„Abban az időben az emberek megtanulták, hogy a papírra vetett jog és a valóság között hatalmas szakadék tátong” – nyilatkozta korábban Cs. Gyimesi Éva irodalomtörténész a regény társadalomrajzáról. Különösen érdekesek azok a részek, ahol Bálint leírja a magántulajdon elleni jogi támadásokat, a kuláklisták összeállításának önkényességét, vagy a lakáskiutalások rendszerét. Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem jogtörténészeinek kutatásai szerint a regényben ábrázolt jogsértések pontosan tükrözik a korszak valóságát.
A regény értéke nemcsak irodalmi, hanem dokumentatív szempontból is jelentős. Bálint Tibor munkája segít megérteni, hogyan élte meg a magyar kisebbség az 1950-es évek erdélyi jogi és társadalmi átalakulását. Kutatók szerint a „Zokogó majom” olyan hiteles korrajz, amely értékes forrást jelent a korszak jogtörténeti elemzéséhez és az erdélyi magyarság helyzetének megértéséhez a kommunista rendszer első évtizedeiben.
