Hétfőn este a vajdasági Ürményházán emlékeztek meg március 15-éről a helyi magyar közösség tagjai. A rendezvény a katolikus temetőben kezdődött, ahol D’Orsay Miksa császári királyi százados és az 1848/49-es szabadságharc ismeretlen délvidéki hőseinek jelképes sírjánál gyűltek össze az emlékezők. A megemlékezés középpontjában az összetartás és a jövőért való közös munka állt.
Az esemény a magyar himnusz eléneklésével vette kezdetét, majd az anyanyelvápoló csoport gyermekei szavaltak a síremlék előtt. A helyi Ifjúsági Klub nevében három végzős általános iskolás diák koszorúzott. A Vajdasági Magyar Szövetség képviseletében Palatinus Nagy Andrea, Pirkov Ilija és Pintér Anna-Mária tartományi képviselők, valamint Kerekes József, a VMSZ alelnöke helyezte el az emlékezés virágait. A temetői megemlékezést követően a közösség az Ürményházán folytatja az ünnepséget, ahol kulturális műsorral emlékeztek meg a forradalomról.
Kerekes József beszédében hangsúlyozta, hogy a közösség ereje nem a lélekszámban, hanem az összetartásban rejlik. Mint fogalmazott, ahogy 1848-ban a nemzet eggyé vált, ma is álmodni és tenni kell a holnapért. Minden elültetett fa, magyarul elszavalt vers és közösségi összefogás apró győzelem a felejtés ellen. A VMSZ alelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az ünnepi megemlékezés egyben ígéret is a jövőnek: hűséggel Ürményházához és a szabadságszeretet megőrzésével, amit 1848 tavasza hagyott rájuk.
Az ünnepséget Soós Valéria szavalata tette emelkedettebbé, majd a Harmatgyöngy asszonykórus alkalmi énekekkel járult hozzá a megemlékezéshez. A műsort Kürtössy Péter Petőfi-ösztöndíjas zárta történelmi összefoglalóval. Hangsúlyozta, hogy bár a forradalom később fegyveres csatává alakult és vereséggel végződött, emléke mindig a közösség szívében marad, mert egységessé tette a nemzetet. Az ürményházi megemlékezés jól mutatja, hogy a délvidéki magyar közösségek számára március 15-e nem csak múltbéli esemény, hanem a jelen összetartásának és a jövőbe vetett bizalomnak szimbóluma.
