A Stanford Egyetemen az 1960-as években egy különleges kísérletet indítottak: négy-öt éves gyerekek kaptak egy pillecukrot azzal, hogy ha kivárják a kutató visszatérését anélkül, hogy megennék, még egyet kapnak jutalomul. A 15 perces várakozás során több ezer óvodást figyeltek meg, majd évtizedeken át követték fejlődésüket. Az eredmény meglepő volt: akik képesek voltak türelemmel várni, később jobb tanulmányi eredményt és nagyobb szakmai sikert értek el. Ezek a gyerekek három közös tulajdonsággal rendelkeztek: nem feledkeztek meg a megígért jutalomról, folyamatosan emlékeztették magukat rá, és visszafogták azonnali késztetéseiket.
Az emberi agy természeténél fogva a felmerülő szükségek azonnali kielégítésére törekszik, és ez nem csak gyermekkorban jellemző. Ha nem sikerül azonnal megkapnunk, amit szeretnénk, belső feszültség épül fel bennünk. A modern világ ezt tovább súlyosbítja: minden az igények azonnali kielégítésére épül, robbanásszerűen változik környezetünk, és a várakozás szinte ellenségként jelenik meg életünkben. Nem meglepő tehát, hogy a türelmetlenség népbetegséggé vált, amely akadályoz minket céljaink elérésében, ráadásul fertőzően terjed emberről emberre. Az élethez azonban alapvetően időre és térre van szükség: a növénynek, hogy magból fává fejlődjön, a gyógyulásnak, hogy a szükséges folyamatok végbemenjenek, a léleknek, hogy kialakuljanak benne a jó képességek és szemléletmódok.
A türelem, vagyis a késleltetés képessége azon múlik, hogyan vélekedünk az időről és az életről. Múlik vagy telik az idő? Elvész a semmibe, vagy érleli gyümölcseit? Ami utunkba kerül, az akadály, feladat vagy védelem? Erőszaknak is nevezhető a türelmetlenség: gondoljunk az autópályán villogó sofőrre vagy a sorban álló emberre, aki dühös pillantásokat szór. A türelem valójában erős bizalom abban, hogy minden okkal történik, még a várakozás és akadályoztatás is. Aki tud bizalommal lenni, az képes nyugodt maradni, tudja, hogy minden a maga idejében történik. Nem teherként éli meg a jelent, hanem képes megélni a pillanat örömét. Nem lesz ideges, ha valamit nem sikerül azonnal elintézni vagy megkapni. Nem akar mindent kontrolálni vagy a saját kényére változtatni, hanem elfogadja a dolgokat és az embereket olyannak, amilyenek.
A türelem fejlesztése valódi gyakorlást igényel, nem véletlen, hogy azt mondjuk: türelmet gyakorol. Újra és újra kegyelmet kell adnunk annak, ami lassú. Nem szabad világvégének tekintenünk, ha nem halad a sor, késik a válasz, nehezen gyógyul a seb, vagy várat magára a szebb holnap. Fontos emlékeztetnünk magunkat: amikor valami elakad és nő bennünk a feszültség, éppen akkor érik csendesen az erő és a győzelem – ha nem engedünk indulatoknak, hanem türelemmel várunk.
