Ma, március 20-án a boldogság világnapját ünnepli a világ – egy alkalom, amely túlmutat a naptári bejegyzéseknél megszokott figyelmen. Az ENSZ Közgyűlése 2012 júniusában nyilvánította ezt a napot a boldogság nemzetközi napjává, hangsúlyozva, hogy a boldogság keresése az emberi lét egyik alapvető célja. Az ötlet egy kis himalájai buddhista királyságból, Bhutánból származik, amely világelsőként vezette be a bruttó nemzeti boldogság fogalmát lakosai jólétének mérésére, túllépve a hagyományos gazdasági mutatókon.
A boldogság talán a legáltalánosabb emberi törekvés, amelyet fajra, nemre, vallási meggyőződésre való tekintet nélkül mindenki keres élete során. Különös módon nem vásárolható meg pénzért, bár a pénz ideig-óráig biztonságérzetet adhat. A boldogságot kapcsolatainkban, munkánkban, mindennapi pillanatainkban keressük, mégsem mindig vesszük észre, amikor megéljük, mert sokszor valami rendkívülinek képzeljük el. Holott gyakran épp hétköznapi pillanatainkban van jelen: egy gyermeki kacagásban, baráti kézszorításban, tavaszi madárdalban, frissen sült kalács illatában, vagy egy biztató szóban.
A kutatások szerint a boldogság titka elsősorban emberi viszonyainkban rejlik. Azok a családok, közösségek érzik magukat boldognak, akik szeretetben, megértésben élnek, széles baráti és családi kapcsolatokkal rendelkeznek. Ez különösen fontos a Kárpát-medencei magyar közösségek számára, ahol a határon átívelő családi és baráti kapcsolatok mindennapi érték. A boldogság nem tartós állapot, inkább pillanatokban éljük meg, apró örömökből, varázslatos mozzanatokból áll össze, amelyeket tudatosan kell észrevennünk és megragadnunk.
A mai napon érdemes átgondolni, mi jelent számunkra személyesen boldogságot: egy természetbeli séta, családi beszélgetés, régi baráttal való találkozás, közös főzés vagy egy jól végzett munka öröme. Ezeket a boldogságmorzsákat építeni, ápolni kell mindennapi életünkben. Érdemes emlékezni rá, hogy aki őszintén szeret és vannak körülötte, akiket szerethet, boldognak mondhatja magát – különösen fontos gondolat ezekben az időkben, amikor közösségeinkre, egymásra való odafigyelés felbecsülhetetlen értékké válik.
