Ma 139 éve, 1887. március 21-én született Érsekújváron Kassák Lajos, a magyar avantgárd művészet meghatározó alakja. A Kossuth-díjas költő, író és képzőművész munkássága ma is eleven része kulturális örökségünknek, különösen a felvidéki magyarság számára. Érsekújvár szülötte olyan életutat járt be, amely a fizikai munkától a magyarországi modernizmus csúcsáig vezetett, s amely ma is példaértékű lehet mindannyiunk számára.
Patikussegéd apa és analfabéta mosónő anya gyermekeként kemény körülmények között nőtt fel. Az érsekújvári gimnáziumot második osztályban elhagyva lakatosinas lett, majd Győrben és Budapesten dolgozott különböző gyárakban. A fizikai munka világa életre szólóan meghatározta: az Angyalföldön kapcsolatba került a munkásmozgalommal, részt vett sztrájkokban és tüntetésekben. 1909-ben két barátjával „világcsavargásra” indult, gyalogosan bejárta Ausztriát, Németországot, Belgiumot és Párizst. Alkalmi munkákból tengődött, de útja során megismerte a modern művészet formáit: az expresszionizmust, futurizmust, kubizmust.
Hazatérve elhatározta, hogy író lesz. Fáradhatatlan önműveléssel felkészült hivatására: Berzsenyi, Ady és a Nyugat írói hatottak rá. Első írásai 1910-től jelentek meg különböző lapokban. 1912-ben megjelent Misilló királysága című első regénye, 1915-ben pedig az Eposz Wagner maszkjában című verseskötet, amelyben kialakította a sajátos kassáki szabad vers formáját. Ekkor indította el A Tett című antimilitarista folyóiratát, amelyet egy év múlva betiltottak. Kassák megszelídítve Ma címmel folytatta 1916-ban. A Tanácsköztársaság idején tagja volt az Írók Direktóriumának, de vitába került Kun Bélával a művészet pártirányítása miatt. Kassák az osztályok feletti, független művészet mellett érvelt.
A Tanácsköztársaság bukása után börtönbe került, majd feleségével Bécsbe emigrált. Bécsi éveiben megismerte a konstruktivizmust, képzőművészként is bemutatkozott nonfiguratív képarchitektúrákkal. Itt születtek nagy lírai eposzai: a Máglyák énekelnek és A ló meghal, a madarak kirepülnek. 1926-ban tért haza, majd 1928-tól a Munka című folyóiratot szerkesztette. Ugyanekkor jelent meg folytatásokban a Nyugatban legnépszerűbb regénye, az Egy ember élete, amelyben puritán stílusban vallott gyerekkoráról és munkáséveiről.
Felesége öngyilkossága után művészete elkomorodott, verseiben a magány kapott hangot. A háború után rövid ideig az Alkotást, majd a Kortárst szerkesztette. Az ötvenes években képzőművészeti alkotásai külföldön arattak sikert, az évtized végén pedig megkezdődött regényeinek életmű-kiadása Magyarországon. Öregkori költészete pályája megújulását jelentette, sorra jelentek meg kötetei. 1965-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
Kassák Lajos öröksége ma is élő kapcsolatot jelent Érsekújvár és a magyar kultúra között. Emlékét helyi és magyarországi intézmények egyaránt ápolják, művei ma is tananyag középiskolákban.