Szombaton megnyílt a kolozsvári Hagyományok Házában az Élő Népművészet 18. Országos Népművészeti Kiállítás erdélyi regionális tárlata, amely hetvenöt alkotó és öt alkotóközösség mintegy négyszáz művét mutatja be. A kiállítás az elmúlt öt év kézműves munkáját foglalja össze, miközben a népi kultúra jelenkori helyzetére és a hagyományos tudás továbbadásának kihívásaira is rávilágít. A megnyitón szakemberek hangsúlyozták, hogy a hagyomány ma már nem magától értetődően öröklődik tovább, hanem tudatos döntések és közösségi felelősségvállalás eredményeként maradhat életben.
A budapesti Hagyományok Háza főigazgatója, Both Miklós arra mutatott rá, hogy a bemutatott tárgyak mögött hosszú évek munkája, tanulása és személyes döntések sora húzódik meg. Az érték fogalmának változásáról beszélve személyes történeten keresztül érzékeltette, miként válhat egy generáció számára felbecsülhetetlen kincs a következő számára értelmezhetetlenné. Kiemelte, hogy a legnagyobb kihívás ma már nem pusztán az értékek felismerése, hanem a hozzájuk tartozó készségek fenntartása. A hagyományos tudás átadásának természetes közege megszűnőben van, miközben a modern technológiai környezet egészen más típusú készségeket erősít.
Beszprémy Katalin, a Népi Iparművészeti Tanácsadó Testület elnöke és a kiállítás főkurátora történeti tapasztalatra építve beszélt a népi kézművesség átalakulásáról. Felidézte, hogy pályája kezdetén élő közösségekben találkozott a hagyományos tudással, amely a mindennapi élethez szervesen kapcsolódott. Hangsúlyozta, hogy mára ez a közeg jelentősen átalakult, így a hagyományok megőrzése egyre inkább tudatos szakmai tevékenységet igényel. Részletesen kifejtette a népművészet és a népi iparművészet közötti különbségeket, rámutatva arra, hogy utóbbi a hagyományos formák kortárs alkalmazását jelenti.
Szabó Zoltán néprajzkutató, a kiállítás zsűritagja hangsúlyozta, hogy a népi tudás nem elméleti konstrukció, hanem gyakorlati, személyes tapasztalaton alapuló ismeretanyag. Ez nem lehet könyvekből elsajátítani, a mesterségek fortélyai csak közvetlen tanulási folyamatban, mesterek mellett tanulhatók meg. Saját példáján keresztül utalt arra, hogy a hangszeres tudás megszerzése is ilyen módon történik, és ez a fajta tanulás türelmet, kitartást és folyamatos jelenlétet igényel.
Tötszegi Tekla néprajzkutató, az Erdélyi Néprajzi Múzeum aligazgatója kurátori összefoglalójában rámutatott, hogy a paraszti tárgykultúra sohasem volt statikus, folyamatosan változott a közösségi igények és életmódbeli átalakulások függvényében. A hagyományos életforma megszűnésével párhuzamosan ezek a tárgyak új környezetbe kerültek, új funkciókat kaptak. Elmondta, hogy a kiállítás rendezése során nem a szigorú szakági vagy regionális csoportosítást követték, hanem olyan egységek kialakítására törekedtek, amelyek esztétikai élményt nyújtanak és egyben a hagyományos tárgykultúra harmóniáját közvetítik. A különböző installációk az emberi élet fordulóihoz, a mindennapi használathoz és a közösségi hagyományokhoz kapcsolódnak.
A kiállítás 2026. március 21. és május 10. között látogatható a kolozsvári Hagyományok Házában, a Főtér 29. szám alatt. Hétköznapokon 10 és 16 óra között fogadják a látogatókat, előzetes bejelentkezéssel. Hétvégi látogatás esetén az érdeklődőknek előzetesen egyeztetniük kell időpontot. Bejelentkezni a 0756-880-050-es telefonszámon lehet, általános és középiskolai osztályok a 0755-086-743-as számon jelentkezhetnek. A szervezők kiemelik, hogy a tárlat nemcsak esztétikai élményt nyújt, hanem szemléletformáló szerepet is betölt a mai gyors fogyasztásra épülő világban.
