A 2024-es Eurostat-adatok szerint az Európai Unióban az emberek 8,5 százaléka élt olyan háztartásban, ahol legalább egy családtagnak egészségügyi problémák miatt tartós ápolásra vagy gondozásra volt szüksége. Az EU-ban átlagosan a rászorulók 28,3 százaléka kapott professzionális otthoni ellátást, Magyarországon azonban ez az arány mindössze 8,3 százalék volt, ami a tagállamok rangsorában az utolsó előtti helyet jelentette. Ez különösen azoknot a magyar családokat érinti súlyosan, akik idős vagy tartósan beteg hozzátartozóikat otthon próbálják ápolni szakmai segítség nélkül.
Az európai statisztikai hivatal friss felmérése szerint a 27 tagország között óriási különbségek mutatkoznak az otthoni ápolási szolgáltatások elérhetőségében. Dániában a rászoruló háztartások 63,5 százaléka, Cipruson 62,9 százaléka, Belgiumban pedig 52,9 százaléka részesült professzionális otthoni ápolásban. Ezek az országok fejlett szociális rendszerrel és jól finanszírozott közösségi egészségügyi szolgáltatásokkal rendelkeznek. A lista másik végén Észtország áll 7,6 százalékkal, majd Magyarország 8,3 és Lengyelország 8,5 százalékkal. A magyar rendszerben a tartós betegség vagy fogyatékossággal élők ellátása elsősorban a családtagokra hárul, akiknek gyakran nincs sem szakmai felkészültségük, sem anyagi eszközeik a megfelelő gondozáshoz. Az alacsony arány mögött a finanszírozási hiányosságok, a szakképzett ápolók elégtelensége és a rendszer adminisztratív akadályai állnak. Magyarországon az otthoni szakápolás igénybevételéhez orvosi javaslat és háziorvosi beutaló szükséges, a szolgáltatás azonban csak korlátozott körben és jelentős várólistával érhető el, különösen vidéken és kistelepüléseken.
A helyzet javításához a szakértők szerint a közösségi alapú ápolási szolgáltatások bővítésére, több szakképzett ápoló alkalmazására és az otthoni ellátás finanszírozásának növelésére lenne szükség. A határon túli magyar közösségekben hasonló kihívások jelentkeznek, bár Romániában és Szlovákiában regionálisan eltérő a szakápolási ellátás elérhetősége.
