A Babeș-Bolyai Tudományegyetem szociológusa, Veres Valér legfrissebb kutatási eredményei szerint Románia továbbra is az Európai Unió legegyenlőtlenebb tagállama jövedelmi mutatók tekintetében. A kolozsvári előadáson elhangzott adatok szerint az erdélyi régiók az elmúlt évtizedben dinamikusan fejlődtek, ám a megyék közötti különbségek továbbra is jelentősek maradtak.
Az EU-csatlakozás óta Románia gazdasága látványosan növekedett, a GDP 2002 és 2008 között megnégyszereződött. A nettó átlagbérek vásárlóerő-paritáson számítva 2015 és 2024 között közel megkétszereződtek, 8534 euróról 17421 euróra emelkedtek. Ez a növekedés lehetővé tette a felzárkózást a visegrádi országokhoz, különösen Magyarországhoz, ahol ugyanebben az időszakban 10761 euróról 17312 euróra nőttek a bérek. Lengyelország még gyorsabb ütemben fejlődött, míg Szlovákia az euró bevezetése óta lassabb növekedést mutat. A romániai gazdasági sikerek ellenére a jövedelmi egyenlőtlenségek továbbra is magasak, ami különösen a hátrányos helyzetű családokból, köztük a roma közösségekből származó fiatalokat érinti. Az anyagi deprivációs ráta, amely azt méri, hány ember nem rendelkezik alapvető javakkal, Romániában kilenc százalék feletti, míg az uniós átlag nyolc-kilenc százalék között ingadozik.
Az erdélyi megyék eltérő képet mutatnak a bérek tekintetében. 2025 utolsó negyedévében Kolozs megyében a havi nettó átlagbér meghaladta a 6000 lejt, Brassó és Szeben megyében 5500 lej körül alakult, míg Hargita megyében még a 4000 lejt sem érte el. Kolozsváron és a metropoliszövezet területén a nettó átlagbér 7000 lej körülire becsülhető. A nagyvárosok, különösen Kolozsvár fejlődési pólusként működnek, ami azonban a vidéki települések lemaradásával jár együtt. A Kárpát-medence régióiban az erdélyi térségek az elmúlt tizenöt évben a leggyorsabban fejlődtek, bár Bukarest továbbra is vezető pozíciót tart. Veres Valér kutatásai azt is kimutatták, hogy 2020-ban a romániai magyar fiatalok anyagi helyzetét elsősorban saját iskolázottságuk határozza meg, nem pedig szüleik foglalkozása, mint 2001-ben.
A szakember szerint a romániai GDP-növekedés kisebb mértékben csapódik le a lakosság jólétében, mint más közép-kelet-európai országokban. Az oktatási mutatók továbbra is elmaradnak: nagy az iskolai lemorzsolódás, a gyermekek harminc százaléka nem jár óvodába. A minimálbér-emelések ugyan bérnövekedést generáltak, de a szociális kiadások aránya nem nőtt vele arányosan. Az idén életbe lépett megszorító intézkedések különösen a hátrányos helyzetű csoportokat érintik súlyosan. A sok gyermekes és roma családokból származó fiatalok számára továbbra is nehezen elérhetők a felzárkózás lehetőségei. A relatív jövedelmi szegénységi ráta Romániában az uniós átlag felett marad, bár 2024-ben némi javulás mutatkozott. A jövedelmi ötödök közötti különbségek csökkenése biztató jel, de tartós jellegét veszélyeztetik a költségvetési megszorítások.
A kutatás rávilágít arra is, hogy bár a romániai társadalom anyagi helyzete javult az elmúlt években, az egyenlőtlenségek mérséklése lassú és törékenyek az eredmények. Az erdélyi magyar közösségek számára különösen fontos a felsőoktatáshoz való hozzáférés, mivel 2025-ben a fiatalok jövedelmi helyzetét elsősorban az iskolázottság határozza meg. A nagyvárosok közelségében élők és a magasabb végzettséggel rendelkezők jobb esélyekkel indulnak a munkaerőpiacon.
