Használat és történeti áttekintés
Azaz, meglehetősen sokfele dologra használható, még gyógyszerés tapatokkal kombinálva. Érdekes kísérletek és felhasználási lehetőségek vannak.
Történeti háttér
A meggyszár – vagy a meggy kocsány – nem csupán hulladék, hanem évszázadokon át számos területen alkalmazott értékes gyógynövény. Egykor ipari alapanyag volt, majd számos gyógyhatása felfedezésével több gyógyászati és készítmény alapjává vált. Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) 2023-ban felhívást tett közzé a meggyszár gyógyászati felhasználásával kapcsolatos adatok összegyűjtésére, amely jelezve a modern tudományos érdeklődést iránta.
Az 19. századi források kezdetben a meggyfa faanyagára utaltak a „meggyszár” kifejezés alatt, melyet pipák, esernyőnyelek és díszítő tárgyak alapanyagaként használtak. Magyarország jelentős mennyiségű faanyagot exportált ebből. A gyümölcs kocsányának gyógyászati felhasználása 1885-ben dokumentálták először, köhögéscsillapító és hurutos megbetegedések kezelésére javasolt teát készítettek belőle. A Néptanítók Lapja már 1891-ben arról számolt be, hogy iskolások pénzt kereshetnek a meggyszár gyűjtésével, kilónként akár 60 koronát fizetett egy budapesti cég.
Háborús és népgyógyászati felhasználás
Az első világháború idején stratégiai gyógynövényként jelentős szerepet kapott, a hadsereg gyógyszertárai számára gyűjtötték. A népgyógyászatban köhögésre és hasmenésre, majd a gyógyszertárakban kereskedelmi áruként forgalmazták. Az 1940-es évek után a gyógyszerészeti szakirodalom egyre gyakrabban említette vizelethajtó hatását, és biológiailag aktív vegyületeket, mint flavonoidokat, geniszteint, naringenint, kvercetint és procianidineket, izoláltak belőle, antioxidáns és gyulladáscsökkentő tulajdonságaikkal. Gyakran kombinálták zsurlóval, nyírfalevelel, porcsinnal és csillagpázsitfűvel teakeverékekben.
Ipari fejlődés és fogyasztói termékek
Az ötvenes években gépek jelentek meg a meggy és kocsány gyors szétválasztására, ami ipari feldolgozást lehetővé tett. 1964-ben Králik Lajos kutató a Cardinovina gyógyszert a meggyszár felhasználásával kifejlesztette szív- és érrendszeri betegségek kezelésére. A hetvenes évektől fogyasztó hatású készítmények összetevője lett, csak 1982-ben mintegy 150 ezer üveg fogyott ilyen termékekből. Az 1990-es években fitoterápiás készítmények, mint a Resculini tinktúra, részévé vált. (Forrás: egy.hu, EMA)
Következtetések
A történelmi, népi és tudományos adatok egyértelműen mutatják, hogy a meggyszár sokkal több, mint egyszerű hulladék. Számos hatást, mint köhögéscsillapító, vízhajtó, szív-érrendszeri támogató és fogyókúrás összetevő tulajdonságait dokumentálták. A kutatások folytatódnak, de biztos, hogy az értékes gyógynövényként százezrek gyűjtötték és használták fel évszázadokon át.
