Transylvanian Hungarian Publishing: A History of Censorship

A kiadási tervtől a nyomdába kerülő kéziratig számos ponton befolyásolhatta a hatalom, mi jelenhet meg könyvként Romániában. E működési mechanizmusról, a cenzúra változó formáiról Dávid Gyula irodalomtörténész és H. Szabó Gyula közíró, szerkesztő mesélt a Kolozsvári Magyar Napok egyik rendezvényén. A Kriterion Könyvkiadó „Mesék a könyvről. Beszélgessünk a cenzúráról” című programján konkrét példákkal mutatták be, hogyan működött az ellenőrzés az évtizedek során.

A beszélgetést Benkő Levente újságíró vezette, aki arra figyeltetett rá, hogy a cenzúra története jóval a kommunista időszak előtt kezdődik Erdélyben. A két világháború közötti román időszakban már működött állami ellenőrzés. Dávid Gyula emlékeztetett arra, hogy az 1920-as években a magyar lapokban gyakran fehér foltok jelentek meg a kivágott szövegrészek helyén, később pedig már más szöveggel kellett helyettesíteni az eltávolított részeket. A módszerek változtak, de a cenzúra jelen volt a második bécsi döntést követő észak-erdélyi magyar időszakban is, majd fokozódott a kommunista hatalomátvétel után.

H. Szabó Gyula részletesen ismertette a Kriterionnál érvényesülő bonyolult folyamatot. Egy kéziratnak először a szerkesztői jóváhagyáson, majd az éves kiadói terven, amit Bukarestben is hagytak jóvá, kellett átesnie. Ezután következett a tényleges tartalmi ellenőrzés, ahol mondatokat kértek átírni vagy törölni. A könyv végül csak a kért módosítások után kerülhetett a nyomdába. A hetvenes évek végén a formális előzetes cenzúrát megszüntették, de az ellenőrzés nem tűnt el, csupán a felelősség nagyobb része a kiadóra hárult.

A Romániai Magyar Irodalmi Lexikon története jól példázza a nehézségeket. Az első kötet kézirata 1981-ben három fő okból akadt fenn Bukarestben:

• Nem akarták, hogy a lexikon az 1918 előtti történelemre is kiterjedjen
• Túl sok szerzőt tartottak jelentéktelennek
• Bizonyos, korábban kifogásolt személyeket törölni akartak
• Dávid Gyula hangsúlyozta, a cél az volt
• Hogy a romániai magyar irodalmat elválasszák történeti gyökereitől
• A művel való visszatérési folyamat nehézségei

A kézirattal többször is visszajártak, a módosítások után végül 1982-ben jelenhetett meg az első kötet, a második csak a rendszerváltás után.

A szerkesztők azonban folyamatosan keresték a rendszer réseit. H. Szabó Gyula elmondta, hogy az egyik menekvés a kötet végén található magyarázó jegyzetek voltak, ahol olyan információkat is el lehetett rejteni, amelyek a főszövegben nem mentek volna át. A szögletes zárójelbe tett három pont pedig jelezte, hogy valami kimaradt az eredeti szövegből. A nyolcvanas évek végén, amikor a magyar sajtóban is románul kellett feltüntetni a helységneveket, a szerkesztők kreatív megkerülő megoldásokat találtak, például körülírással utaltak egy településre.

A történetekből nem csupán az ellenőrzés szigorú mechanikája rajzolódik ki, hanem az a mindennapi alkalmazkodás is, amellyel az írók és szerkesztők tettek azért, hogy a lehetőségek határait kitágítsák. A rendezvény hangulata, a személyes anekdoták ellenére is végig érződött az a kérdés: hogyan lehetett úgy könyvet kiadni, hogy közben folyamatosan számolni kellett a kimondható és leírható dolgok szűkülő határaival.