A kolozsvári Traian (egykor Árpád) út menti óriásépület története a legváltozatosabb fordulatokat öleli fel. Az 1930-as években kezdődött román iskolaként, de a második bécsi döntés után a bevonuló magyar honvédség katonai parancsnokságot alakított ki benne. A háborút követően a román Securitate egyik legfontosabb regionális központja, majd később a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és a városi rendőrség osztozott az impozáns, de baljóslatú hírnévvel rendelkező épületen.
A helyszín jelentős művészeti értékeket is rejtett, amelyek nagy része mára nyomtalanul eltűnt. Az építészeti szakma már az alapkő letételekor ellentmondásosnak találta a tervet; Kós Károly és kortársai kritikusan nyilatkoztak a koncepcióról. A tervező, Ormay János amerikai emigrációja is a történelem viharos évszázadához köti a helyszín sorsát.
- Iskola
- Katonai parancsnokság
- Titkosszolgálati központ
- Modern hírszerző bázis
- Rendőrségi bázis
- Városkép formálója
A funkcióváltások sorozata – iskola, katonai parancsnokság, titkosszolgálati központ, modern hírszerző és rendőrségi bázis – egyedülálló tanúja Kolozsvár és a régió XX. századi történelmének. Az épület ma is meghatározó képet ad a városképben, belső értékeiről és múltjáról azonban egyre kevesebb személyi emlék és tárgyi bizonyíték őrzi az emléket.
| Év | Funkció | Megjegyzés |
|---|---|---|
| 1930-as évek | Román iskola | Indulás |
| Második bécsi döntés | Katonai parancsnokság | Bevonulás |
| 1945 után | Securitate központ | Regionális központ |
| Modern kor | Hírszerző központ | Szolgálatok osztják |
| Rendőrségi bázis | ||
| Városkép | Meghatározó épület |
