A bántalmazás felismerése kritikus fontosságú a segítségnyújtásban, mégis a Nemzeti Kríziskezelő Központ adatai szerint a bántalmazást elszenvedők átlagosan hét év után kérnek először segítséget. Különösen nehéz helyzetben vannak a határon túli magyar közösségek, ahol gyakran nyelvi akadályok vagy információhiány nehezíti a segítségkérést.
A bántalmazás ritkán kezdődik fizikai erőszakkal – a korai szakaszban általában verbális és pszichológiai jelei vannak. Dr. Nagy Katalin, a Budapesti Segítő Központ vezetője hangsúlyozza: „A bántalmazás fokozatosan épül fel, és sajnos a legtöbben csak akkor ismerik fel, amikor már komoly érzelmi vagy fizikai sérüléseket szenvedtek.” Az izolálás az egyik leggyakoribb jel – a bántalmazó fokozatosan elszakítja áldozatát a családjától, barátaitól, vagy akár az anyanyelvi közösségétől.
A Kárpát-medencei Családsegítő Hálózat új, határon átívelő programja keretében ingyenes tanácsadást biztosít öt országban. A Romániában, Szlovákiában, Szerbiában, Ukrajnában és Ausztriában élő magyarok számára anyanyelven érhetők el szakemberek. Az állandó kritizálás, lekicsinylés, megalázás a lelki bántalmazás egyértelmű jelei. Emellett gyanús, ha valaki teljesen kontrollálni akarja partnere pénzügyeit vagy döntéseit.
Különösen veszélyeztetettek azok, akik kisebbségi környezetben élnek, ahol a közösségi nyomás vagy a hagyományos értékek miatt nehezebben kérnek segítséget. Az Egységes Európai Segélyhívó Szám (112) minden országban működik, de érdemes ismerni az adott ország specifikus segélyvonalait is. Magyarországon az Országos Kríziskezelő Információs Telefonszolgálat ingyenesen hívható a +36-80-20-55-20 számon.
A bántalmazás nem kulturális vagy társadalmi különbség kérdése – minden társadalmi rétegben előfordulhat. Felismerése az első lépés a segítségkérés felé, és 2025-ben már minden régióban elérhetők azok az intézmények, amelyek anyanyelvi segítséget és védelmet nyújthatnak a rászorulóknak.
