Az Európai Bizottság legfrissebb adatai szerint Magyarország továbbra is az utolsó helyek egyikén szerepel az Európai Unió jóléti kiadások rangsorában. Míg az EU-s átlag a GDP 30,7 százaléka, hazánk csupán 18,6 százalékot fordít szociális célokra, ami jelentősen elmarad a nyugat-európai gyakorlattól. Ezt a lemaradást tovább súlyosbíthatja, hogy a 2025-ös költségvetési tervezet szerint a magyar kormány további megszorításokat tervez ezen a területen.
A jóléti kiadások alacsony szintje közvetlenül érinti a magyar családok mindennapjait, különösen a hátrányos helyzetű régiókban és a határon túli magyar közösségekben. Az Eurostat adatai szerint Magyarországon az egészségügyi kiadások a GDP mindössze 4,9 százalékát teszik ki, szemben az uniós 7,1 százalékos átlaggal. A szociális védelem területén hasonló a helyzet: míg az EU-ban átlagosan a GDP 21,5 százalékát fordítják erre a célra, Magyarországon ez az arány csak 13,1 százalék.
„A jóléti kiadások alacsony szintje visszaveti a társadalmi mobilitást és rontja a magyarok egészségügyi kilátásait,” nyilatkozta Ferge Zsuzsa szociológus. A szakértő szerint különösen aggasztó, hogy a kiadáscsökkentések éppen azokat a területeket érintik, amelyek a legfontosabbak lennének a hátrányos helyzetű csoportok felzárkóztatásához: az oktatást, az egészségügyet és a szociális támogatásokat.
A helyzet a határon túli magyarság számára is jelentős következményekkel jár. Míg Szlovákiában és Ausztriában magasabb a szociális védelem szintje, a kárpátaljai, vajdasági és erdélyi magyarok gyakran Magyarországra tekintenek szociális védőhálóként. A magyar kormány által bevezetett családtámogatási rendszer ugyan bizonyos segítséget nyújt, de a szakértők szerint ez nem elegendő a rendszerszintű problémák kezeléséhez.
Az Európai Bizottság jelentése alapján különösen nagy a lemaradás a gyermekszegénység elleni küzdelemben és az idősellátásban. A magyar kormány várhatóan 2025-ben is folytatja a szigorú költségvetési politikát, ami tovább mélyítheti a szakadékot Magyarország és a nyugat-európai országok jóléti rendszerei között. A jóléti kiadások növelése nélkül azonban kérdéses, hogy az ország képes lesz-e megállítani a társadalmi különbségek növekedését és javítani az állampolgárok életminőségén.
