Casarsa della Delizia, az olaszországi friuli kisváros, különleges kapcsolatot ápol elveszett fiával, Pier Paolo Pasolinivel. A XX. század egyik legjelentősebb olasz költője, filmrendezője és közéleti gondolkodója 1922-ben született Bolognában, de élete meghatározó éveit töltötte édesanyja szülőfalujában, ami meghatározta művészi látásmódját és kulturális örökségét.
Pasolini 1942-ben költözött édesanyjával Casarsába a háború elől menekülve, ahol mélyen megérintette a helyi kultúra és dialektus. Ez ihlette első verseskötetét, a „Poesie a Casarsa”-t, amelyben friuli nyelven írt, ezzel emelve a helyi dialektust irodalmi rangra. A Centro Studi Pier Paolo Pasolini, amely a művész egykori otthonában működik, ma is őrzi emlékét és gazdag gyűjteményt kínál kézirataiból, személyes tárgyaiból és fényképeiből.
A művész casarsai évei formálták világnézetét is. Itt élte meg első homoszexuális tapasztalatait, ami későbbi munkásságában és társadalomkritikájában jelentős szerepet játszott. Itt kezdett tanítani fiatal parasztfiúkat, megismerve a vidéki Olaszország valóságát, ami később filmjeinek visszatérő témája lett. Politikai aktivizmusa – kommunista párttagsága – miatt 1949-ben botrányba keveredett, ami elüldözte Casarsából.
Bár Pasolini Rómában teljesedett ki művészileg és ott is halt meg tragikusan 1975-ben, Casarsa ma is őrzi emlékét. A városka büszkén ápolja a művész örökségét, rendszeres kulturális rendezvényekkel, filmvetítésekkel és irodalmi programokkal. A Pasolini Központ nem csupán múzeumként működik, hanem aktív kulturális intézményként, amely a művész szellemi örökségét és a helyi friuli kultúra értékeit egyaránt közvetíti látogatói számára.
Az ellentmondásos művész alakja ma is összetett érzelmeket kelt, de Casarsa számára Pasolini mindenekelőtt a helyi identitást és kultúrát felértékelő fiú, akinek művészete hídat képez a kis friuli közösség és a világirodalom között.