A búzakása, amit sok magyar közösségben csak búzavetésnek ismernek, a karácsonyi ünnepkör egyik legmélyebb szimbóluma a Kárpát-medencében. Erdélyben, Vajdaságban és Kárpátalján ma is élő hagyomány, hogy december elején tányérba vagy kis edénybe búzát csíráztatnak, amely karácsonyra zöld hajtásokat hoz. Az Országos Néprajzi Múzeum adatai szerint ez a szokás a termékenységet és az újjászületést jelképezi, ami különösen fontos volt a határon túli magyar közösségek identitásmegőrzésében.
A hagyomány gyökerei az ősi agrárszokásokig nyúlnak vissza. Dr. Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató szerint „a búzakása készítése nemcsak a termékenységvarázslás része, hanem a családi összetartozás megerősítésének eszköze is, különösen a szórványközösségekben.” A Lucától karácsonyig növekvő búza állapotából jósolták a következő évi termést. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség felmérése alapján a magyar családok 64%-a tartja ma is fontosnak ezt a hagyományt. Különösen Vajdaságban öltöttek modern formát ezek a szokások, ahol iskolai programok keretében is ápolják a búzavetés hagyományát. Míg Székelyföldön gyakran a karácsonyi asztal dísze, addig a felvidéki közösségekben gyakran az adventi koszorú mellé kerül.
A búzakása hagyománya az elmúlt években új jelentésrétegeket kapott. A Magyar Diaszpóra Tanács 2023-as jelentése szerint a közösségi média platformokon megosztott búzavetés-fotók összekötik a különböző országokban élő magyar közösségeket. A fiatalabb generációk számára ez már nemcsak vallási szimbólum, hanem a környezettudatosság kifejeződése is. A búzakása hagyománya így válik az identitás, a fenntarthatóság és a közösségi összetartozás modern szimbólumává, miközben őrzi évszázados gyökereit. A karácsonyi búzavetés így marad továbbra is élő kapocs múlt és jelen, valamint a határon innen és túl élő magyarok között.
