A Beneš-dekrétumok kérdése ismét felizzította a szlovák-magyar diplomáciai kapcsolatokban rejlő feszültséget. Robert Fico szlovák miniszterelnök tegnapi sajtótájékoztatóján határozottan elutasította a dekrétumok újratárgyalását, amit „történelmi revizionizmusnak és a szlovák államiság elleni támadásnak” nevezett.
A második világháború után kiadott elnöki rendeletek alapján közel 76 ezer felvidéki magyart telepítettek ki, vagyonukat elkobozták, és kollektív háborús bűnösnek nyilvánították őket. A Magyar Külügyminisztérium közleményben reagált, amelyben hangsúlyozta: „A kollektív bűnösség elve összeegyeztethetetlen az európai értékrenddel és az emberi jogok alapelveivel.” A közlemény szerint a kérdés rendezése elengedhetetlen a kétoldalú kapcsolatok javításához.
A vita akkor éleződött ki, amikor a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala petíciót nyújtott be az Európai Parlamenthez, amelyben kérték a dekrétumok felülvizsgálatát. A beadványt több mint 28 ezer felvidéki magyar írta alá. „A kollektív bűnösség elvének tagadása nem a történelem átírása, hanem az igazságtalanság elismerése,” nyilatkozta Őry Péter, a szervezet vezetője.
A Pozsonyi Magyar Intézet tegnap konferenciát rendezett a témában, ahol történészek, jogászok és politikai elemzők vitatták meg a dekrétumok jelenlegi jogi státuszát. A szakértők egyetértettek abban, hogy bár a dekrétumok formálisan máig hatályban vannak, azok ellentétesek az EU alapelveivel.
A Szlovák Tudományos Akadémia részéről Milan Zemko történész azonban más álláspontot képviselt: „A dekrétumok a háború utáni rendezés részét képezték, és a történelmi kontextusban kell értelmezni őket. Jogi hatályuk ma már korlátozott.”
A kérdés különösen érzékeny a több mint 450 ezer fős felvidéki magyar közösség számára, akiknek felmenői közvetlenül érintettek voltak. A probléma rendezése nemcsak történelmi igazságtétel lenne, de fontos lépés a két ország kapcsolatainak normalizálása felé is.
