Milyen ballasztok húzzák le a magyar gazdaságot, miért vált kábítószerré az állami támogatás, és mi a meglepő az illiberális pártok szociálpolitikájában? Jaksity György közgazdász, a Concorde Értékpapír Zrt. elnöke és Szikra Dorottya szociológus, a Társadalomtudományi Kutatóintézet főmunkatársa osztotta meg elemzéseit a „Választás egy széteső világban” című műsorban. Mindketten rávilágítottak: a gazdasági szerkezet és a szociálpolitika összefüggései alapvetően határozzák meg a magyar családok mindennapjait.
Jaksity György szerint a magyar gazdaság krónikus problémákkal küzd: a választások előtt rendszeresen megugró költségvetési hiányok, a magas államadósság és a célpiac, az uniós feldolgozóipar nehézségei együttesen gátolják a növekedést. „A világ bizonyos részei, akikkel versenyezni szeretnénk, nagyon-nagyon elmentek mellettünk” – fogalmazott a közgazdász, aki szerint az állam XIX–XX. századi gazdasági szerkezetet támogat. A magyar társadalom szellemileg-érzelmileg nem hajtotta végre teljesen a rendszerváltást, nem teljesen tudatában van annak, hogyan változott a világ az elmúlt évtizedekben. A GDP növeléséhez a munkaerő képzettsége kulcskérdés: ha az emberek képzettebbek, egészségesebbek, tudatosabbak, termelékenyebben dolgoznak. A termelékenység-oldalon a technológiai tényezők állnak – ezekre sokat költöttünk támogatásból és saját forrásokból, de nem mindig optimálisan. Az eredmény: magas fokon iparosodott, az unióban integrált, de világpiacon kevéssé versenyképes gazdaság.
A gazdálkodó szervezetek támogatása Magyarországon duplája az európai uniós átlagnak. Jaksity szerint ez „rászoktat egy kábítószerre”, elaltatja a valós versenyzési képességet. Egy kézen meg lehet számolni a nemzetközi arénában magát megmérető cégeket, amelyeknél ezek az extrák nulla százalékkal szerepelnek. „Kristálytisztán emlékszem, hogy milyen volt, amikor mi elindultunk, senki semmiféle támogatást nem adott” – mondta a Concorde elnöke, aki szerint 110 értékpapírcég között kellett megtalálni a piaci réseket. A cégeknek kulcsfontosságú az üzleti kiszámíthatóság: az adószabályok és gazdasági szabályozás stabilitása. A jövedelmi helyzet, a fogyasztás alakulása összefügg a gazdasági szerkezettel: ha alacsony hozzáadott értékű ágazatok dominálnak, kevés jövedelem keletkezik, így a fogyasztás is alacsonyabb marad.
Az euró bevezetési folyamatának előnyei már a felkészülés időszakában jelentkeznének: csökkenteni kell az államadósságot, a deficiteket, a gazdaság és a forint árfolyamának kilengéseit, valamint a kamatokat. Mindez kedvező a gazdaság számára. A mesterséges intelligencia alkalmazása kikerülhetetlen, de használata egy jól működő cég és normális társadalom kultúrájából következik. „Ahhoz, hogy a mesterséges intelligenciával barátkozzunk, nem árt először a természetes intelligenciát fejleszteni” – hangsúlyozta Jaksity. Aki nem foglalkozik vele, annak egyértelmű fenyegetés, aki igen, az kap egy esélyt.
Szikra Dorottya az illiberális pártok szociálpolitikáját kutatja európai szinten. Megállapítása meglepő: ezek a pártok meglehetősen konzisztensek – amit ígérnek, végrehajtják. Ezzel szemben sok néppárt, főleg baloldalon, hitelét veszti ígéretekkel, majd megszorításokkal. A populisták szívesen bontják a társadalmat érdemesekre és érdemtelenekre – a Fidesznél ez a dolgozók rétege. Ami unikális: leépítette a mindenkinek járó ellátásokat, helyette a középosztályra, felső középosztályra és leggazdagabbakra összpontosít. Szemben a lengyel PiS-sel vagy az osztrák FPÖ-vel, amelyek egyenlősítő szociálpolitikákat is megvalósítottak. Az emberek elfogadták a munkaalapú társadalom-szlogent, amely mindent az egyén vállára helyez – mintha minden csak saját döntésen múlna. Az ellátásokkal kapcsolatos tudatosság nagyon alacsony, ez hozzájárult, hogy nem volt felháborító: a Fidesz olyan újraelosztást valósított meg, ami a legszegényebbektől von el, felfelé oszt.
A családtámogatások rendszere propaganda-eszközzé vált. A CSOK-ot a családoknak körülbelül öt százaléka, az embereknek tíz százaléka veszi igénybe. Népszerű program, de ezek a keveseknek járó csomagok annyiba kerülnek, mint a teljes családtámogatás – olyan ellátások, amiket havonta minden család kaphatna. Plafon nélkül a leggazdagabbak is részesülnek adókedvezményből, CSOK-ból, babaváróból – miközben életmentő segélytípusokat, mint a lakásfenntartási támogatást, gyakorlatilag kivezették, pedig költségvetési szempontból nem jelentősek. Szikra szerint a Fidesz tudatosan politizál: hosszú távon konzisztens marad társadalomképében, számára rendben van, hogy nőnek az egyenlőtlenségek. A Tiszánál komplex társadalomszemlélet van, célja csökkenteni a területi, iskolai egyenlőtlenségeket, növelni a mindenkinek járó ellátásokat.
Az elmúlt tizenhat évből Szikra megtartaná a bölcsődétől felépülő ingyenes iskolai étkeztetést, érdemben növelné és az átlagbérhez vagy inflációhoz kötné a családi pótlék összegét. A gazdasági versenyképesség és szociálpolitika összefüggései alapvetően határozzák meg, milyen életszínvonalon tudnak élni a magyar családok – ahogy Jaksity és Szikra elemzései is mutatják, mindkét területen strukturális változásokra van szükség.
