Az Európai Unió csütörtökön kezdődő csúcstalálkozója előtt ismét feszült helyzetbe került az ukrán támogatás ügye, miután Magyarország és Szlovákia megvétózta a 90 milliárd eurós hitelcsomagot. A háttérben a Barátság kőolajvezeték körüli politikai konfliktus áll, amely újra összekapcsolta az energiapolitikát, a háborús helyzetet és az uniós döntéshozatal működési nehézségeit. A találkozó valódi tétje azonban nem ez: az uniós vezetők arra keresnek megoldást, hogyan húzhatja ki magát a kontinens a versenyképességi lemaradásból a tartósan magas energiaárak és a globális nyomás közepette.
A csúcs napirendjének központjában a versenyképesség, az egységes piac és az energiaárak hármasa áll, uniós tisztviselők és diplomaták beszámolói szerint. Az elmúlt két évben egyre világosabbá vált, hogy az európai ipar számára nemcsak a munkaerőköltség vagy a kínai verseny jelent gondot, hanem az is, hogy Európában tartósan magasabbak az energiaköltségek, mint több fontos globális versenytársnál. A kormányfők elé kerülő dokumentum már nem általános politikai deklarációkat sorol, hanem pontosan kijelöli a beavatkozási pontokat: az egységes piac mélyítése, a vállalati működés egyszerűsítése, az iparpolitika erősítése és az áramárakat befolyásoló szabályok felülvizsgálata.
A tanácsi következtetés tervezete szerint a jelenlegi globális környezetben a magasan versenyképes szociális piacgazdaság uniós célját csak új lendülettel lehet fenntartani. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az EU vezetői már nem tekintik adottnak az európai gazdasági modell versenyképességét. Az amerikai cégtámogatások, a kínai állami iparfejlesztés, az energiaár-sokk és a technológiai lemaradás egyszerre növelték a nyomást. Erre válaszul indul az Egy Európa, egy piac program, amelyet legkésőbb 2027 végéig kellene végrehajtani.
A politikai koncepció mögött az a felismerés áll, hogy az uniós vállalatok jelentős része nem tud valóban egységes piacként működni az EU-ban. Hiába van elvileg közös piac, a gyakorlatban sok ágazatban továbbra is huszonhét féle nemzeti adminisztratív, cégjogi és engedélyezési rendszer működik. Ez különösen fájdalmas a kisebb, innovatív vállalatoknak, amelyek nem azért nem nőnek európai méretűre, mert nincs piacuk, hanem azért, mert minden határon átlépés új jogi és bürokratikus alkalmazkodást jelent.
Ennek a gondolatnak a leglátványosabb eleme a huszonnyolcadik rezsim első fázisa, vagyis az uniós cégforma terve. Ez egy önkéntesen választható, digitális alapú vállalati jogi rendszer lenne, amelyet főként innovatív cégek, startupok és kisvállalkozások használhatnának arra, hogy több tagállamban egyszerűbben működjenek és növekedjenek. Ha ez tényleg működőképes formát kap, akkor az EU egy régi problémára próbálna végre operatív választ adni: egy európai startup sokszor könnyebben lép piacra Amerikában, mint több uniós tagállamban egyszerre.
Magyarország közben kilenc másik tagállammal együtt követeli az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer felülvizsgálatát, ami további feszültségeket vetít előre a csúcstalálkozón. A brüsszeli gazdaságpolitikai gondolkodásban visszatérő téma, hogy Európában nem a kutatás vagy az innováció hiánya a legnagyobb gond, hanem a méretnövelésé. Sok jó ötlet, technológia és cég indul el, de kevésből lesz kontinensléptékű vállalat.
A tagállami kormányfők várhatóan megállapodnak arról, hogy a társjogalkotóknak – az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – 2026 végéig kellene megállapodniuk a Bizottság javaslatáról. A magyar és a többi közép-európai közösség számára különösen fontos kérdés, hogyan alakítja majd ez a folyamat a határokon átnyúló vállalkozások működését és a helyi munkaerőpiac lehetőségeit.
