Komoly vitát váltott ki a magyar kulturális életben, hogy Lackfi János Kossuth-díjának odaítélésekor édesanyja, Mezey Katalin is tagja volt a jelölőbizottságnak. Az ügy összeférhetetlenségi kérdéseket vetett fel a nemzeti rangú állami kitüntetések odaítélési gyakorlatával kapcsolatban, több tucatnyi művész nyílt levélben követeli átlátható etikai szabályok bevezetését.
„Észak-koreai tempó, hogy Mezey Katalin – aki hosszú évek óta egyedüli irodalmár a Kossuth-díjat odaítélő bizottságban – a saját fiát díjazza” – nyilatkozta Kukorelly Endre író az Indexnek, aki a korrupció mintaesetének nevezte a helyzetet. Mezey Katalin elmondása szerint nem tudta, hogy fiát jelölték, amikor elfogadta a bizottsági felkérést, és később le akart mondani. Lemondását azonban nem fogadták el, mivel neve már megjelent a Magyar Közlönyben, és nem tudtak volna helyette mást behívni. Mezey állítása szerint az összeférhetetlenségi szabályok szerint nem vett részt a döntésben, bár a helyzet őt és fiát is zavarja. A botrány rávilágított, hogy a Kossuth-díj bizottságának nincs nyilvános etikai kódexe.
Az ügyben Schilling Árpád és Nagy Ákos zeneszerző kezdeményezésére több művész nyílt levelet tett közzé a Szabad a Hang oldalán. Az aláírók nem Lackfi életművét vitatják, hanem azt követelik: egy nemzeti rangú kitüntetés jelölési folyamatának nemcsak tisztességesnek kell lennie, hanem annak is kell látszania. A levélben kérdéseket fogalmaztak meg: van-e nyilvános etikai kódex, szabályozza-e az összeférhetetlenséget, szükséges-e ilyen szabályozás kidolgozása.
Kukorelly szerint a probléma mélyebb: nincs igazi szolidaritás a magyar irodalmi közegben, amely szétesett. „Az egész a döntési helyzetben levők elképesztő sértettségéből, bosszúállásából fakad” – fogalmazott, hozzátéve, hogy súlyos felelősséget érez azért, hogy hagyták a kortárs irodalom presztízsét ilyen mélyre zuhanni. Az író korábban is bírálta Mezeyt, amiért a Fidesz-kormány alatt a kormánnyal szemben kritikus művészek nem kaptak állami elismerést.
Az ügy alapvető kérdéseket vet fel a magyar kulturális élet számára: szükség van-e átlátható, nyilvános etikai szabályozásra az állami díjak odaítélésénél. A vita azt mutatja, hogy a magyar művészeti közösség jelentős része igényli a díjazási folyamatok átláthatóságát és a szakmai függetlenség látható biztosítását a nemzeti rangú kitüntetések esetében.