A Dunaferr dunaújvárosi acélművének bezárása kapcsán Orbán Viktor miniszterelnök az orosz-ukrán háborút, a szankciós politikát és az Európai Unió zöld ipari stratégiáját jelölte meg fő okokként, miközben hangsúlyozta, hogy a kormány nem felelős a történtekért. A március közepén bejelentett bezárás mintegy ötezer munkahely megszűnését jelenti közvetlenül, és további több ezer beszállítói pozíciót veszélyeztet Dunaújvárosban és környékén. Az 1954 óta működő acélmű csődje komoly gazdasági és társadalmi kihívás elé állítja a térséget, ahol a helyi gazdaság évtizedek óta szorosan kapcsolódik az acélgyártáshoz.
A miniszterelnök szerint az energiaárak emelkedése, a szankciók miatti exportnehézségek és az uniós klímapolitika együttesen tették ellehetetlenné az üzem működését. A Dunaferr az elmúlt években valóban küzdött az energiaköltségek növekedésével, ami az acélipar egyik legnagyobb költségtétele. Az Európai Unió karbon-semlegességi céljai fokozatosan szigorítják az acélgyártás környezeti követelményeit, ami jelentős beruházásokat igényelne a modernizáció érdekében. A kormány átképzési programokat és munkahelyteremtési támogatásokat ígért a térségbe, részleteket azonban még nem hoztak nyilvánosságra. Az elbocsátott dolgozók és családjaik sürgető tájékoztatást várnak a rendelkezésre álló juttatásokról és átképzési lehetőségekről.
Szakértők ugyanakkor rámutatnak, hogy a Dunaferr problémái összetettek, és a tulajdonosi szerkezet, a menedzsment döntései, valamint a hazai iparpolitika is szerepet játszottak a vállalatcsoport hanyatlásában. Az acélmű többszöri tulajdonosváltáson ment keresztül az elmúlt évtizedekben, és technológiai megújulása elmaradt a nemzetközi versenytársakhoz képest. A térség gazdasági jövője szempontjából kulcsfontosságú, hogy a kormány konkrét, időben megvalósuló gazdaságfejlesztési tervet dolgozzon ki Dunaújváros számára, amely valódi perspektívát kínál az elbocsátott munkavállalóknak és a helyi közösségnek.
