Az orosz-ukrán konfliktus gyökerei messze a történelembe nyúlnak vissza, jóval a jelenlegi háború előttre. A két nemzet közös múltja a Kijevi Rusz idejéig (9-13. század) vezethető vissza, amit mindkét ország saját történelmi örökségének tekint. Ez a közös, de eltérően értelmezett múlt máig meghatározza a két állam viszonyát és önértelmezését.
Ukrajna történelmi területei évszázadokig különböző birodalmak – a Lengyel-Litván Unió, az Oszmán Birodalom, a Habsburg Birodalom és az Orosz Birodalom – fennhatósága alatt álltak. Az ukrán nemzeti identitás a 19. században kezdett kialakulni, amit az orosz cári hatalom következetesen elnyomott. A cári Oroszország „kisoroszoknak” nevezte az ukránokat, és tiltotta nyelvük hivatalos használatát. Az 1917-es forradalom után rövid függetlenség következett, majd Ukrajna a Szovjetunió része lett.
A szovjet időszakban tovább bonyolódtak a kapcsolatok. Az 1932-33-as nagy éhínség (Holodomor) során milliók haltak éhen Ukrajnában, amit ma sokan a sztálini rendszer szándékos népirtásaként értelmeznek. A Szovjetunión belül Ukrajna jelentős ipari és mezőgazdasági központtá vált, miközben az ukrán nyelv és kultúra használata korlátozott maradt. 1954-ben Hruscsov a Krím-félszigetet Ukrajnához csatolta, ami később súlyos konfliktus forrása lett.
Az 1991-es függetlenség után Ukrajna geopolitikai helyzetét a Nyugat és Oroszország közötti ingadozás jellemezte. A 2004-es narancsos forradalom, majd a 2013-14-es Euromajdan tüntetések egyértelműen a nyugati orientációt erősítették. Oroszország válaszul 2014-ben annektálta a Krímet és támogatni kezdte a kelet-ukrajnai szeparatistákat, ami aztán 2022-ben nyílt háborúvá eszkalálódott.
A történelmi kapcsolat megértése segít értelmezni a jelenlegi konfliktus mélységét. Oroszország a „közös történelemre” és biztonsági aggályokra hivatkozik, míg Ukrajna önálló nemzeti identitását és szuverenitáshoz való jogát hangsúlyozza. Az ukrán történészek, mint Jaroszlav Hricak szerint: „Ukrajna számára ez nem csupán területi, hanem identitásbeli küzdelem – a függetlenség és az önálló történelmi út elismeréséért folytatott harc.„
A konfliktus megoldása továbbra is távoli, mivel mindkét fél eltérő történelmi narratívákra támaszkodva határozza meg saját pozícióját. Az orosz-ukrán viszony megértéséhez elengedhetetlen a közös, de különbözőképpen értelmezett történelmi örökség ismerete, amely továbbra is meghatározza a térség jövőjét és a két nemzet kapcsolatát.
