Az Európai Unió továbbra sem biztosít kellő védelmet az őshonos kisebbségeknek, miközben más kisebbségi csoportok jogait aktívan támogatja – derül ki a közelmúltban nyilvánosságra hozott európai kisebbségvédelmi jelentésből. Az őshonos magyar közösségek Romániában, Szlovákiában, Szerbiában és Ukrajnában több mint 2 millió embert számlálnak, mégis sokszor láthatatlanok maradnak az uniós döntéshozók előtt. Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) adatai szerint az EU területén élő, összesen mintegy 50 millió kisebbségi sorban élő állampolgár jogvédelme rendszerszinten hiányos.
Az EU kettős mércét alkalmaz a kisebbségi jogok terén – hangsúlyozta Vincze Loránt, a FUEN elnöke múlt heti sajtótájékoztatóján. „Miközben az EU határain kívül élő kisebbségek védelméért kiáll, saját területén nem biztosít megfelelő jogi keretrendszert az őshonos nemzeti közösségek számára.” A probléma különösen érzékeny a határrégiókban, ahol a történelmi magyar közösségek élnek. A Minority SafePack kezdeményezés elutasítása 2021-ben – több mint egymillió aláírás ellenére – jól mutatja az uniós intézmények tartózkodását a kérdésben. Eközben Szlovákiában továbbra is érvényben van a nyelvtörvény korlátozó rendelkezéseinek többsége, Romániában pedig a közigazgatási reform továbbra is várat magára, ami biztosítaná a székelyföldi magyarok autonómiáját.
Az őshonos kisebbségek helyzetének javítása érdekében a magyar kormány a 2024-es uniós elnöksége alatt külön munkacsoportot hoz létre – jelentette be nemrég Szijjártó Péter külügyminiszter. A szakértők szerint azonban átfogó európai szintű szabályozásra lenne szükség. A nemzeti közösségek képviselői most abban bíznak, hogy az Európai Parlament júniusi választásait követően új lendületet kaphat az őshonos kisebbségek jogainak ügye, különösen a nyelvi és oktatási jogok területén.
Az érintett közösségek számára javasolt a nemzeti kisebbségvédelmi civil szervezetekkel való kapcsolattartás és a helyi, regionális érdekképviseleti rendszerekben való aktív részvétel. A FUEN honlapján elérhető jogi útmutatók segíthetnek eligazodni a jelenlegi, bár hiányos jogvédelmi lehetőségek között. Az őshonos kisebbségek védelme nemcsak identitáspolitikai, hanem alapvető emberi jogi kérdés is – amelyet az Uniónak saját hitelességéért is mihamarabb rendeznie kellene.