A magyar női kézilabda-válogatott 2005-ös világbajnoki ezüstérme húsz év távlatából is történelmi eredménynek számít, amelynek egyik kiemelkedő alakja Pálinger Katalin kapus volt. A december 4. és 18. között Oroszországban rendezett tornán a csapat egészen a döntőig menetelt, ahol végül a házigazdákkal szemben maradtak alul 28-22-re.
„Minden mérkőzés előtt alaposan átnéztük az ellenfél videóit, tanulmányoztuk a játékosok lövési szokásait. A románok elleni negyeddöntőben ez különösen megtérült” – emlékezett vissza nemrég Pálinger Katalin a Magyar Nemzet megkeresésére. A kapus bravúrjai nélkül nehezen lett volna elképzelhető a sikeres szereplés, hiszen a román válogatott elleni sorsdöntő találkozón 41 százalékos védési hatékonyságot produkált, ami nemzetközi szinten is kiemelkedőnek számít.
A magyar csapat útja az elődöntőben folytatódott, ahol Dániát győzték le 29-27-re. „Abban a mérkőzésben éreztem, hogy szinte minden összejön. Volt, hogy megéreztem, hova fognak lőni, és így időben el tudtam mozdulni” – fogalmazott a korábbi világklasszis, aki pályafutása során többször is bekerült a világ legjobb kapusai közé.
Az ezüstérem nemcsak a játékosok, hanem az egész magyar kézilabdázás számára mérföldkövet jelentett. Az akkori siker azóta is az utolsó világbajnoki dobogós helyezésünk női szakágban. Pálinger Katalin kapusteljesítménye pedig ma is példaként szolgál a fiatal tehetségek számára, hiszen a megbízható kapusteljesítmény alapfeltétele bármilyen komolyabb nemzetközi sikernek.
Az azóta edzőként, majd sportvezetőként dolgozó Pálinger ma a Magyar Kézilabda Szövetség alelnökeként tevékenykedik, és aktívan hozzájárul a sportág fejlesztéséhez. A 2005-ös generáció öröksége pedig továbbra is inspirálja a mostani válogatottat, akik a következő világversenyeken szeretnék ismét a nemzetközi élmezőnyben látni Magyarországot.
