Az év utolsó napján régi és új szokások fonódnak össze a magyar családok életében. Az óév búcsúztatása évszázadok óta különleges alkalom, bár a hagyományok jelentősen átalakultak. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a magyarok 83%-a otthon vagy családi körben ünnepli a szilvesztert, szemben az 1970-es évek 65%-ával, amikor a közösségi ünneplés népszerűbb volt.
A szilveszteri szokások gyökerei a népi hagyományokban keresendők. Egykor a zajkeltés – kolompolás, ostorpattogtatás – a gonosz szellemek elűzését szolgálta, míg a jóslások (ólomöntés, almadobálás) a jövő kifürkészését célozták. A II. világháború előtt a faluközösségek együtt ünnepeltek, gyakran a templomban is. „A szilveszteri szokásaink az 1950-es évektől kezdtek jelentősen átalakulni, amikor a hatalom igyekezett háttérbe szorítani a vallási elemeket, és új, szocialista hagyományokat teremteni” – magyarázza Dr. Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató.
Az 1960-as évektől a televízió megjelenése alapjaiban változtatta meg az ünneplést. A Szilveszteri műsor milliók számára vált kötelező programmá, a humor és a zenés produkciók mellett a közös visszaszámlálással. A 70-es években már a házibulik és a vendéglői mulatságok domináltak, miközben a hagyományos ételek – lencse, malac, rétes – továbbra is az asztalra kerültek. A rendszerváltás után a nyugati hatások erősödtek: a pezsgő már korábban elterjedt, de a tűzijáték, a konfetti és a bulizás új elemekkel gazdagította az ünnepet.
Az ezredforduló után a szilveszteri szokások tovább differenciálódtak: a wellness-hétvégék, külföldi utazások, fesztiválok és városi rendezvények bővítették a lehetőségeket. A Nemzeti Művelődési Intézet felmérése szerint az utóbbi évtizedben ismét erősödik a hagyományos elemek iránti érdeklődés, különösen a fiatalabb generációk körében, akik újrafelfedezik a népi jóslásokat és babonákat, gyakran modern köntösben.
A közösségi média térnyerésével a szilveszteri fogadalmak megosztása és a „Boldog új évet!” üzenetek azonnali küldése vált szokássá. Míg az ünneplés formái változtak, a szilveszter lényege – a közösségi élmény, a reményteli várakozás és az újrakezdés szimbolikája – változatlanul fontos maradt a határon túli magyar közösségek számára is.