Idén lesz 106 éve, hogy aláírták a trianoni békeszerződést, amely Magyarország területének kétharmadát és lakosságának felét elcsatolta. Az évforduló kapcsán Hatos Pállal, a neves történésszel beszélgettünk, aki szerint a trauma feldolgozását nehezíti, hogy a történelmi tényeket gyakran felülírják a politikai mítoszok. „A trianoni kérdés ma is eleven része a magyar identitásnak, de fontos lenne tisztán látni a tényeket a nemzeti legendárium helyett” – fogalmaz a szakértő.
A Külgazdasági és Külügyminisztérium adatai szerint ma mintegy 2,2 millió magyar él a szomszédos országokban. Számukra a békeszerződés nem csupán történelem, hanem mindennapi valóság. A kisebbségi létből adódó kihívások – nyelvi jogok, oktatás, kultúra megőrzése – továbbra is meghatározzák életüket. Hatos szerint azonban előrelépés történt: „A határon túli magyarok ma már nem egyszerűen elszenvedői a történelemnek, hanem aktív alakítói saját közösségeik jövőjének. A kettős állampolgárság intézménye és a Kárpát-medencei gazdaságfejlesztési programok új lehetőségeket nyitottak.”
A Magyar Tudományos Akadémia legfrissebb kutatásai rámutatnak, hogy a Magyarországon élők 62%-a még mindig igazságtalannak tartja a trianoni döntést, ugyanakkor a fiatalabb generációk már pragmatikusabb szemlélettel tekintenek a kérdésre. A határok virtuális eltűnése, a schengeni övezet bővülése és a digitális kapcsolattartás új dimenziókat nyitott a nemzet kulturális újraegyesítésében.
A Külhoni Magyarok Hivatala szerint az elmúlt évtizedben jelentősen javult a szomszédos országokkal való együttműködés a kisebbségi kérdésekben, bár továbbra is vannak feszültségpontok, különösen az oktatás területén. A következő években várhatóan újabb kisebbségvédelmi törekvések kerülnek napirendre európai szinten is, ami újabb lehetőségeket nyithat a közös kulturális örökség megőrzésére és a békés együttélés erősítésére.
A történelmi traumák feldolgozásának kulcsa Hatos szerint a tényeken alapuló, higgadt párbeszéd és a közös jövőkép kialakítása. „Trianont nem lehet meg nem történtté tenni, de azt igen, hogy a múltból tanulva építsünk olyan jövőt, amelyben a határok elválasztó szerepe tovább csökken” – hangsúlyozza a történész.
