Október 23-án Kolozsváron történészek elemzték 1956 örökségét és hatását Erdélyben. A Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Európai Tanulmányok Kara szervezte a panelbeszélgetést. A témakör középpontjában az állt, hogy a magyarországi események hogyan rezgették meg a romániai, különösen az erdélyi magyar közösség mindennapjait.
Novák Csaba Zoltán történész, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vezetője összetett képet festett. Az erdélyi magyarok reakciója vegyes volt, ahol a rokonszenv és a várakozás találkozott a félelemmel és a kényszerű óvatossággal. Sokan a készülékekhez tapadtak hallgatták a külföldi rádióhíreket. A fiatal értelmiségiek között erős volt a forradalom iránti szimpatia. Azonban a politikai elit és az állami struktúrákba beépült réteg inkább távolságtartó volt. Félelmük indokolt volt. Attól tartottak, hogy a Magyar Autonóm Tartomány, valamint a magyar nyelvű oktatási és kulturális intézmények veszélybe kerülhetnek a megtorlás hullámában. Ennek ellenére voltak, akik cselekedtek. Marosvásárhelyen, Temesváron és Kolozsváron egyetemisták és fiatalok szimbolikus vagy közvetlen módon fejezték ki együttérzésüket. Néhány ilyen találkozón román diákok is jelen voltak.
A történelmi hátteret Virgiliu Ţârău, a BBTE professzora vázolta fel. Hangsúlyozta, hogy a változás szikrája Hruscsov 1956 februárjában, a sztálini bűnök leleplezéséről tartott beszéde volt. Ez a beszéd lavinát indított el Kelet-Európában. A múlt újraértékelése kiszabadult a párttermekből és elérte az egyetemeket, a gyárakat. A lengyel és a magyar tiltakozások közös pontja a szovjet imperialista politika elutasítása volt. A szolidaritás kulcsszóvá vált. A budapesti diákok támogatták a lengyel munkásokat és fordítva. Ez a szolidaritás Erdélyben is megmutatkozott.
Murádin János Kristóf történész rámutatott, hogy a forradalom nem az értelmiség, hanem a diákok kezdeményezéséből indult. Erdélyben is a fiatalok voltak a legmozgékonyabbak. Példaként említette Moyses Márton történetét, aki 15 évesen próbált átjutni a határon, hogy csatlakozzon a harcokhoz. A megtorlás azonban kíméletlen volt. Radu Albu-Comănescu történész szerint 1956 leverése egyértelművé tette, hogy a szovjet geopolitikai érdek mindig felülírja a „szocialista testvériség” retorikáját.
A romániai megtorlás mértéke súlyos volt. A történészek egyetértenek abban, hogy az aránytalan volt. Romániában nem volt forradalom mégis több mint 28 ezer embert tartóztattak le és legalább 18 ezret internáltak. Gheorghiu-Dej pártvezető pozíciója megerősödött az események után. A magyar közösség intézményei egyre inkább gyanú tárgyává váltak a hatalom szemében. Az 1956-os év tehát nemcsak Magyarország, hanem az erdélyi magyarok sorsának is meghatározó metszetévé vált, mély nyomot hagyva a közösség kollektív emlékezetében.
- Az erdélyi magyarok vegyes reakciót mutattak.
- Fiatal értelmiségiek között erős volt a forradalom iránti szimpátia.
- A román diákok is részt vettek a találkozókon.
- A változást Hruscsov beszéde indította el.
- A szovjet imperialista politika elutasítása közös az eseményekben.
- A megtorlás mértéke súlyos volt Romániában.
| Esemény | Dátum | Hatás |
|---|---|---|
| Hruscsov beszéde | 1956. február | Kezdetét vette a változás |
| Forradalom | 1956. október | Szolidaritás a lengyel munkásokkal |
| Megtorlás | 1956 végén | Több mint 28 ezer letartóztatott |
