Az 1956-os forradalom leverése után több mint kétszáz ezer magyar menekült el hazánkból. A legtöbben Ausztrián keresztül távoztak. Kevésbé ismert, hogy több ezer ember a déli határt, Jugoszláviát választotta. A jugoszláv hatóságok kezdetben bizonytalanul reagáltak, de a nyugati nyomásra végül menekülttáborokat szerveztek. Ezek a táborok főként a Vajdaság magyarok által lakott településein működtek, mint Bajmok, Horgos vagy Magyarkanizsa. Az ellátás itt általában jó volt, sőt a helyi magyarok élelmet és ruhákat adományoztak.
A menekültek többsége, több mint kilencven százalékuk, innen is nyugatra, harmadik országba utazott tovább. Azonban néhány százan úgy döntöttek, hogy a Vajdaságban maradnak. Főleg azok telepedtek le végleg, akiknek már voltak rokonaik a régióban vagy a háború után ide költöztek családok. Ők tipikusan olyan észak-bácskai városokban találtak új otthont, mint Szabadka vagy Topolya. A jugoszláv állam nem gátolta beilleszkedésüket. Már öt év után jugoszláv útlevelet kaphattak, amellyel szabadon utazhattak vissza Magyarországra anélkül, hogy félniük kellett volna a megtorlástól.
A táborokat 1957 közepére számolták fel, és a téma hosszú időre hallgatásba merült. A helyi magyar közösség részéről azonban a befogadás egyértelmű szolidaritás volt. A maradók gyorsan beilleszkedtek, és történetük még évtizedek múltán is emlékeztet azokra a bonyolult, de emberi kapcsolatokra, amelyek a korszakot meghatározták.
- Menekültek száma: 200,000+
- Távozás helye: Ausztria
- Másik lehetőség: Jugoszlávia
- Táborok helyszínei: Bajmok, Horgos, Magyarkanizsa
- Menekültek továbbutazása: több mint 90%
- Beilleszkedés: könnyű és gyors
| Város | Részletek |
|---|---|
| Bajmok | Menekülttábor helyszíne |
| Horgos | Menekülttábor helyszíne |
| Magyarkanizsa | Menekülttábor helyszíne |
| Szabadka | Új otthon az itt maradók számára |
| Topolya | Új otthon az itt maradók számára |
