A kolozsvári színháztörténet egyik legfényesebb csillaga, Prielle Kornélia művészi hagyatéka kivételes értéket képvisel mind a magyar kultúrtörténetben, mind az erdélyi magyarság identitástudatában. A XIX. század kiemelkedő színművésze 1826-ban született, és pályafutása során jelentős időt töltött Kolozsváron, ahol tehetsége kibontakozott és elismerésre talált.
A művésznő 1841-ben, mindössze 15 évesen mutatkozott be a kolozsvári színpadon. Az akkoriban működő Farkas utcai színház közönsége hamar megkedvelte a fiatal tehetséget, aki kivételes érzékenységgel formálta meg a magyar és világirodalom nőalakjait. Kolozsvár szellemi-kulturális pezsgése meghatározó hatással volt Prielle művészi fejlődésére. Itt találkozott és kötött rövid életű házasságot Petőfi Sándorral is 1848-ban, mely kapcsolat bár csak 12 napig tartott, a művésznő későbbi pályáját is befolyásolta. A kolozsvári évek alatt Prielle játékstílusa kifinomulttá vált, a természetes színpadi jelenlét és az árnyalt karakterábrázolás mestere lett. A Kolozsvári Nemzeti Színház igazgatósága szerint: „Prielle játékában a kor társadalmi kérdései is visszatükröződtek, művészete egyszerre volt szórakoztató és elgondolkodtató.„
A kolozsvári közönség különösen nagyra értékelte Prielle modern játékstílusát, amely szakított a korábbi deklamáló hagyománnyal. A városi levéltárban őrzött kritikák tanúsága szerint előadásmódja „természetesen elegáns és minden mesterkéltségtől mentes” volt. Bár később a pesti Nemzeti Színház primadonnájaként vált országos hírűvé, a kolozsvári évek alapozták meg művészi szemléletét. Hatása a kolozsvári színjátszásra tartós maradt, játékstílusát generációk őrizték és fejlesztették tovább. A Kolozsvári Állami Magyar Színház ma is ápolja emlékét, nevét viselő díjat alapított a kiemelkedő női alakítások elismerésére.
Prielle Kornélia öröksége túlmutat a színművészeten: alakja a magyar kultúra határokat átívelő egységét szimbolizálja, és példaképként szolgál a mai színművészek számára is. Kolozsvári kötődése emlékeztet bennünket a város kiemelkedő szerepére a magyar színháztörténetben, miközben a közös kulturális értékek jelentőségét hangsúlyozza a régió magyar közösségei számára.
