Negyven esztendeje, 1986. március 16-án történelmet írt a magyar labdarúgás: a Népstadionban 3-0-ra legyőztük a világ talán legünnepeltebb futballnemzetét, Brazíliát. A találkozó különlegessége nemcsak az eredményben rejlett, hanem abban is, hogy a magyar válogatott ezzel megőrizte veretlenségét a dél-amerikai óriással szemben – korábban az 1954-es bernbeli világbajnokságon 4-2-re, majd 1966-ban Liverpoolban 3-1-re győztünk ellenük. A mérkőzés előtt egyetlen totójáték első sorában ez szerepelt: Magyarország–Brazília 3-0, 1-es. Senki sem hitte volna, hogy pontosan ez fog bekövetkezni.
Tele Santana brazil szövetségi kapitány a kétmeccses európai túra előtt le akarta mondani a budapesti és frankfurti vendégszereplést. A szakvezető tartott attól, hogy a hó és a fagy veszélyezteti játékosai egészségét és teljesítőképességét. A nyugatnémet szövetség azonban már átutalta a 75 ezer dolláros fellépési díjat a frankfurti meccsért, így Santanának nem maradt más választása. A magyar szövetség sosem hozta nyilvánosságra, mennyibe került a brazilok budapesti vendégszereplése, de a lehetőség felért egy kinccsel. A magyar csapat számára ez az alkalom különleges bizonyítási lehetőséget jelentett a hidegháború idején, amikor a nemzetközi siker politikai és közösségi presztízst is hozott.
A mérkőzés legendája azóta is él a magyar futballtörténetben. Egyetlen szurkoló így foglalta össze élményét: „A brazilokat jöttem nézni, de csak magyarokat láttam” – utalva arra, hogy aznap délután kizárólag a magyar csapat játszott igazi futballt. A válogatott 1971 óta őrizte veretlenségét a brazilokkal szemben, amikor Rio de Janeiróban gól nélküli döntetlent ért el, mindössze egy évvel azután, hogy Brazília harmadszor is megnyerte a világbajnokságot és végleg hazavihette a Rimet Kupát. Az 1986-os győzelem bebizonyította, hogy a magyar futball képes volt felvenni a versenyt a világ elitjével.
A negyven évvel ezelőtti siker ma is példa arra, hogy a közösségi összefogás és a szakmai felkészültség milyen eredményeket hozhat. Az akkori válogatott teljesítménye generációkon átívelő büszkeség forrása maradt a magyar labdarúgás történetében.
