Magyarország náci megszállása – Történelmi visszatekintés: Miért került sor a bevonulásra 1944 márciusában
Nyolcvan évvel ezelőtt, 1944. március 19-én hajnalban német csapatok szállták meg Magyarországot, végleg megszüntetve az ország korlátozott mozgásterét a második világháborúban. Kállay Miklós miniszterelnök kormánya 1942-től próbált egyensúlyozni a náci Németország és a nyugati szövetségesek között, miközben a front egyre közelebb került a Kárpát-medencéhez. A megszállás döntő fordulatot hozott: Magyarország elvesztette utolsó önállóságát, és elkezdődtek a holokauszthoz vezető események.
Kállay kormánya kettős politikát folytatott: formálisan teljesítette a német követeléseket hadianyag-szállítás és csapatkiküldés terén, háttérben viszont titkos béketárgyalásokat kezdeményezett a szövetségesekkel. Ez a stratégia 1943 nyaráig részben működött. A kurszki csata németellenes fordulata júliusban azonban megváltoztatta a helyzetet. A Wehrmacht fokozatosan szorult vissza a Szovjetunióból, és Berlin számára egyre aggasztóbbá vált a magyar政治elit szándéka. Hitler úgy ítélte meg, hogy a fronthoz közelebb kerülő Magyarország ellenállása már veszélyezteti a német háborús erőfeszítéseket. Eichmann vezetésével megkezdődtek a magyarországi zsidóság deportálásának előkészületei. Edmund Veesenmayer náci biztosként átvette a tényleges hatalmat, Kállay helyére pedig Sztójay Döme berlini nagykövet került miniszterelnöki székbe.
A megszállás után Magyarország teljesen kiszolgáltatottá vált: hadikölcsön címén korlátozás nélkül szállították el az élelmiszert és nyersanyagokat, miközben az ország a háború utolsó, legvéresebb évét élte át. A történelmi esemény megértése segít feldolgozni a közös múltat, amely a Kárpát-medence minden magyar közösségét érinti.
