A kolozsvári Magyar Napok keretében bemutatták Diamant Izsó életművét és történetét összefoglaló kétkötetes kiadványt. A felvidéki származású, sokoldalú gyáriparos, gondolkodó és mecénás alakja ma méltatlanul kevéssé ismert, noha életpályája és elveszett gyűjteménye rendkívül gazdag közép-európai történetet rejt.
Diamant Izsó 1920 körül érkezett Erdélybe, és Aranyosgyéresen sodronygyárat épített, ahol kiemelt figyelmet fordított munkásai szociális helyzetére: lakhatást, egészségügyi ellátást és oktatást biztosított. Gazdasági érdeklődése azonban túlmutatott saját vállalkozásán; alaposan tanulmányozta a marxista elméleteket és a szovjet tervgazdaságot is, abból a kíváncsiságból, hogy mit tanulhatna belőlük a kapitalizmus. „Nem egy kapitalista írja ezt, hanem egy kíváncsi ember” – jellemezte szemléletét a kötet szerkesztője, Tibori Szabó Zoltán.
Életét a történelem vihara teljesen átalakította. Zsidó származása miatt 1940-ben kénytelen volt távozni vállalata éléről, Kolozsvárra költözött és áttért a református hitre. 1944-ben a családjával a gettóba került, majd a Kasztner-csoport segítségével Budapestre jutott. Itt, 1945 januárjában a nyilasok meggyilkolták a Maros utcai zsidó kórházban. Gyűjteménye – festmények, grafikák, ex librisek – szétkerült, emlékiratát pedig évtizedek után találták meg az ócskapiacon.
A most megjelent kötetek forrásanyagul szolgálhatnak a gazdaság- és művészettörténet, valamint a családtörténet kutatóinak. Diamant Izsó példája árnyalja a trianoni utáni korszak kizárólag veszteségről és elvándorlásról szóló képét, mutatva a helyben maradás és az alkalmazkodás történetét is. Öröksége egy olyan közép-európai világ emléke, ahol több identitás is létezhetett egymás mellett.
- Diamant Izsó sokoldalú gyáriparos volt
- Munkásai szociális helyzetét támogatta
- Tanulmányozta a marxista elméleteket
- A szovjet tervgazdaság iránt is érdeklődött
- Életét a történelem vihara formálta
- Gyűjteménye szétkerült, emlékiratát évtizedek után találták meg
| Év | Jelentős esemény |
|---|---|
| 1920 | Erdélybe érkezik |
| 1940 | Távozik vállalata éléről |
| 1944 | Gettóba kerül családjával |
| 1945 | Meghal a Maros utcai zsidó kórházban |
